TÖREDÉKEK
1. Az ostrommal körülzárt zsidók, mivel sem békekötésre, sem megadásra nem volt mód, végül az éhségtől pusztultak, és mikor már kihunyt az eltemetés kötelességének tudata, szerte az utak hullákkal teltek meg; sőt mindenféle elmondhatatlan ételen túl odáig vetemedtek, hogy az emberi testeket sem kímélték, már amit az efféle táplálékból a dögvész el nem ragadott előlük. (Sulpicius Severus, Chronica II 30,3.)
2. Titus állítólag tanácsosaival előbb fontolgatta, leromboljon-e egy ilyen nagyszerű templomot. Némelyek ugyanis azon a véleményen voltak, hogy a minden emberi műnél híresebb, megszentelt építményt nem kell megsemmisíteni, mert épségben hagyása a római mértéktartást példázná, míg ledöntése a kegyetlenség örök bélyegét sütné rájuk. Mások viszont – köztük maga Titus is, – főleg azért voltak a templom lerombolása mellett, hogy minél tökéletesebben megsemmisítsék a zsidó és a keresztény vallást: hiszen ezek a vallások, bár ellenkeznek egymással, mégis egy tőről fakadnak; a keresztények a zsidóktól erednek: ha a gyökeret kiirtják, a törzs már könnyen el fog száradni. (Sulpicius Severus, Chronica II 30,6; vö. Orosius VII 9,5.)
3. Cornelius és Suetonius előadása szerint hatszázezer zsidó pusztult el ebben a háborúban. (Orosius VII 9,7.)
4. Ezután, hogy Cornelius Tacitus szavaival szóljak, az Augustus öregkorában kinyitott Ianus-kapu, miközben a föld legszélső határain gyakorta haszonnal, de akárhányszór kárral kerestek új népeket, egészen Vespasianus uralmáig úgy maradt. (Orosius VII 3,7.)
5. Gordianus. . . a Ianus-kaput kinyitotta: hogy Vespasianus és Titus után valaki bezárta volna, emlékezetem szerint senki sem írta, míg Cornelius Tacitus előadása szerint egy évvel később maga Vespasianus nyitotta ki. (Orosius VII 19,4.)
6. Mert hogy mekkora harcokat vívott Diurpaneus király Fuscus római vezérrel, és mekkora veszteségeket szenvedtek a rómaiak, hosszasan elősorolnám, ha Cornelius Tacitus, e háború történetének lelkiismeretes megörökítő) e ki nem jelentette volna: az elesettek számának elhallgatását illetőleg mind Sallustius Crispus, mind sok más szerző már állást foglalt, ő maga pedig ugyanezt az eljárást választotta. Domitianus – fonák hetvenkedésében – mégis diadalünnepet ült az ellenség legyőzésének jogcímén, mikor egész legiok semmisültek meg. (Orosius VII 10,4.)
7. Theodosius … azokat a hatalmas és minden korábbi hadvezértől rettegett népeket, amelyeket Pompeius Tro-gus és Cornelius Tacitus bizonysága szerint ama nagy Alexander is elkerült, vagyis az alánokat, hunokat és gótokat habozás nélkül megtámadván, sok nagy csatában legyőzte. (Orosius VII 34,5.)
8. A Delphi közelében lakó locrisiakat ozolisiaknak nevezik … a Libyába vetődötteket pedig nasamóknak, mint Cornelius Tacitus írja, kik is a naryxiéktől származnak. (Servius kommentárja Vergilius Aeneisének III 399. sorához: hic et Narycii posuerunt moenia Locri.)